A sajttorta a világ egyik legjobb találmánya. És nem, nem az amerikaiak találták ki, csak ők népszerűsítették, szóval hiába hirdetik, hogy a New York-i sajttorta az eredeti, meg az a legjobb, ez nem igaz. Az európai bevándorlók vitték magukkal a receptet, amiből hatalmas siker lett.

Tíz éves unokahúgom ekkor találkozott először magával a sajttorta szóval, és mondjuk úgy, enyhén szólva kiakadt. Úgy értem, valljuk be! Mindenki, aki először hall a sajttortáról, egy lyukacsos ementáliból készült, édes krémmel bekent, tortaformájú izét képzel el. Nem szégyellem, én így tettem, és unokatesóm arcából ítélve, ő is.

Alig akarta megkóstolni, de amikor megtette… ugyanúgy fintorgott tovább! De szerencsére csak az első falatnál, de utána már szinte el sem lehetett távolítani a sajttorta közeléből, őt is elvarázsolta az a csoda, ami mindenki mást is. Kétféle ízesítésű sajttorta nem volt elég, egyetlen nap alatt mind elfogyott. Finom, lágy, könnyed, légies és édes. Kell ennél több?

Többféleképpen is el lehet készíteni, nem létezik olyan, hogy „tökéletes”, meg „titkos” recept, hiszen rengeteg változat van, mindenkinek a saját ízlésének megfelelőt kell megtalálnia. Van, aki roppanós keksz alappal szereti, de vannak, akik sima linzer tésztát használnak. Vannak, akik a lágyabb, omlósabb sajtkrémet szeretik, és vannak, akik a keményebb, ám olvadósabbat. A számtalan ízesítésről pedig ne is beszéljünk! Található karamellás, Oreós, nutellás, csokis, sós, sütőtökös… igazából csak a képzelet szab határt! Ezért szeretem a sajttortát, mert egyszerűen lehetetlenség elrontani, és bármilyen otthon található alapanyagból ízesíthető. Azért… én kicsit vigyáznék a kolbásszal és a csípős paprikával! (De egy baconös-juhar szirupos/karamellás sajttortát azért megkóstolnék… - Azt hiszem, challenge accepted!)

Hozzávalók az alaphoz:

• 110 g zabkeksz
• 20 g olvasztott vaj
• 1 ek rum
• Fél ek cukor

A zabkekszet összetöröm, aminek a legegyszerűbb módja vagy egy chopper, vagy pedig az, ha lezárható zacskóba tesszük, és sodrófával erőteljes csapásokat mérünk rá. A chopper gyorsabb, viszont a csapkodás sokkal jobb móka, na meg jobb feszültség levezető is! Miután porrá zúztam (pár nagyobb darab maradhat benne, nem zavar az senkit!), a többi hozzávalóval összekeverem, és egy normál méretű kör alakú torta forma aljába belenyomkodom. Kézzel szétlapítgatom, pohárnak az aljával pedig elsimítgatom, hogy viszonylag egyenletes legyen. Ezután 180°-on 5-10 percig sütöm. Nem kell sokáig sülnie, a lényeg, hogy összeálljon, és persze ne égjen meg! Miután kihűlt, forró házi baracklekvárral kenem meg. Nem kell sajnálni, mehet bele a gyümölcs hús is!

A diós réteghez:

• 200 g dió
• 90 g cukor
• 9 dl tej
• 1 ek méz
• Fél citrom héja
• 1 ek baracklekvár 

A töltelékhez a tejet fölforralom a cukorral, majd leforrázom vele a darált diót, amit előzőleg egy lábasba tettem. A többi alapanyagot is belekeverem, és az egészet összeforralom. (Lehet, hogy csak én írom ezt a bejegyzést túl későn és már aludnom kéne, de nekem hirtelen az a kép ugrott be, hogy lángszóróval állok neki forralni. Forrasztani. Lényegtelen. A lényeg, hogy tűzhelyen, láng fölött forralom össze a tölteléket!) Miután kihűlt, rámerem a sajttorta alapra, szépen elegyengetem, erre fog jönni maga a sajttorta.

A sajttortához:

• 500 g krémsajt (mascarpone, Philadelphia, vagy más, kevésbé drága krémsajt)
• 3 tojás
• 120 g cukor
• Fél ek vaníliás cukor
• 85 g tejszín
• 110 g tejföl
• 20 g liszt

A sajttortához a hozzávalókat a tojás kivételével addig verem, amíg a cukor érződik benne. Mikor már nem ropognak a fogam alatt a szemcsék, olyan 4-5 perc után elkezdhetem egyenként hozzáadni a tojásokat. Miután az egész szép lágy és habos, ráöntöm a torta alapra. Kicsit elegyengetem, hogy ne legyen benne sok a buborék, és tehetem is be a sütőbe. Én vízfürdőben szoktam sütni, tehát először jól be kell bugyolálni a formát alufóliába, hogy ne menjen bele a víz a tortába, de ha valakinek olyan rosszul zár a formája, hogy még az sem véd sokat, akkor inkább ne legyen vízfürdő. Nincs is annál rosszabb, mint a vízzel átázott kekszes alap. (Nekem elhihetitek, tapasztalat! Nem véletlenül mondom az alufóliát… Az első alkalommal, mikor készítettem, elfelejtettem, és úgy szétázott az alja, hogy jó, ha a közepén egy tíz cm átmérőjű alap maradt szárazon.) 180°-on sütőm fél órán keresztül, majd visszaveszem 150°-ra, és folytatom a sütést. Általában ez még körülbelül egy óra szokott lenni, de úgy lehet tudni, hogy jó-e már, hogy ha az egész remeg, akkor még sülhet, ha csak a közepe, akkor pont tökéletes, ha pedig már elkezdett megrepedezni, akkor egy kicsit túlsült.

Kihűlés után csokit olvasztottam rá díszítésnek. Minimum 3 órát kell hűlnie a hűtőben, de az a legjobb, ha egész éjjel bent hagyjuk, akkor érik össze nagyon szépen.