Nálunk egy szokásos családi összejövetel úgy néz ki, hogy én sütök, apukám és a nővérem versenyeznek, hogy melyikük képe sikerül jobban róla, majd fölfaljuk az egészet. Amikor ezt a pitét sütöttem, akkor is pontosan ugyanez történt, annyi kivételével, hogy két desszerttel készültem, csak hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Először anyukám kedvencének, az epres-rebarbarás pitének a receptjét adom meg nektek, majd hamarosan nővéremét is bemutatom.
Ha végre megkapom a képeket… De nem panaszkodhatok, hiszen csodaszép képeket kapok tőlük, magamtól nem lennék rá képes, mert hiába tudok rajzolni, cukorbabát készíteni, ehető mozaikot festeni - fényképezni nem tudok. És nem is szeretek. No, de elkanyarodtam a témától…
Személy szerint nem vagyok oda a rebarbaráért. Nekem túl savanyú, és ha nincs jól elkészítve, akkor kemény és rágós. Viszont kellően édes gyümölccsel és cukorral tökéltes ízharmónia jön létre; nem véletlenül került bele másfélszer annyi eper! Így az eper édessége és a rebarbara savanyúsága kiegészítik egymást, tökéletes választás a nyárra.
Hozzávalók a pite tésztához:
- 200 g liszt
- 160 g vaj
- 25 g víz
- 1 csipet só
A lisztet összegyúrom a sóval és a vajjal, majd mikor már az apró morzsák kezdenek összeállni, hozzáadom a vizet. Az egészet addig gyúrom, amíg minden kis vaj darabka el nem tűnik. A tésztának ruganyosnak, puhának kell lennie. Ha túl vizes, akkor kis liszttel még gyúrjuk, ha viszont túl szakadós/törékeny, akkor egy evőkanálnyi víz mehet bele. Csak óvatosan kell adagolni mind a lisztet, mind a vizet, mert hamar áteshetünk a ló túloldalára.
Mikor kész, egy gömböt formázok belőle, amit folpackba csomagolok és beteszek a hűtőbe.
Hozzávalók a rebarbarás töltelékhez:
- 350 g rebarbara szár (hámozva)
- 500 g eper
- 140 g cukor
- 40 g étkezési keményítő
- 40 g vaj
- 1 rúd vanília
A rebarbara szárakat finoman meghámozom. Ha friss a növény, akkor nem is kell vele vesződni, viszont ha már kicsit öregecske, akkor érdemes meghámozni! Apró darabokra vágom, hogy könnyebben szét tudjon főni. Az epret megmosom, kicsumázom, és a nagyobb darabokat félbe vágom. Mind a két alapanyagot egy lábasba teszem, és a cukorral, illetve a vanília kikapart belsejével együtt főzni kezdem. Néha-néha megkevergetem, majd mikor elkezd már levet ereszteni és puhulni, egy kistálkába kimérem a keményítőt és két-három evőkanál gyümölcslével csomómentesre elkeverem.
Kicsit lejjebb veszem a lángot és beleöntöm a keményítős folyadékot a lábasba. Folyamatos kevergetés közben addig főzöm az egészet, amíg besűrűsödik, illetve eltűnik a keménytő íze. Ekkor leveszem a lángról a lábast, belekeverem a vajat, és hagyom hogy kihűljön.
Előveszem a pitetésztát a hűtőből, kicsit összegyúrom és körülbelül egyharmad-kétharmad arányban szétválasztom. A nagyobb részt a lehető legvékonyabbra kinyújtom, alig pár milliméternyi vastagra. Beleteszem a piteformába, ott szépen elegyengetem, hogy mindenhol ugyanannyi tészta legyen, majd a felesleges tésztát levágom a piteforma tetejéről.
Beleöntöm az epres-rebarbarás tölteléket, majd tetszés szerint díszítem a pitét. Én most fonott szélet szerettem volna a pitének, szóval a maradék tésztából hosszú, vékony csíkokat vágtam. Ugyanúgy megfontam, mint ahogyan a haját fonja az ember lánya, majd a pite szélénél a töltelékre tettem a tészta fonatot. Könnyen formázható a tészta, így amíg nem ér semmilyen más ételhez, nyugodtan újra össze lehet gyúrni, és addig próbálkozni a kívánt díszítéssel, amíg nem sikerül úgy, ahogyan szeretnéd. Ha viszont a töltelékre kerül, akkor már ott is marad!
Tojással lekenem a tésztát, és megszórom kis cukorral. Ez utóbbi el is maradhat, de én szeretem, ahogyan kicsit ráolvad a tészta tetejére. 190°C-os sütőben kb. 50 percen keresztül sütöm. Pitét csak úgy szabad sütni, ha a forma alatt tepsi van, ugyanis a lé sülés közben mindig kifolyik. Azt pedig nem szeretnénk, ha mindennek égett szaga lenne…
Néha rá kell nézni a süteményre, mert a töltelék a gőztől szépen fölpúposodik. Olyankor meg kell szúrni villával, hogy kijöhessen a levegő. Mikor a díszítés szép aranybarna, kiveszem a sütőből, kicsit pihentetem, majd lehet is tálalni!
Ha szeretnél máskor egyből értesülni az új receptjeimről és más érdekességekről, ne felejtsd el like-olni a CAKEséget ITT!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.