Általában imádom a hóesést és a hideget, de azért nem áprilisban. Ilyenkor már maradhatna a kellemesen hűvös 15 fok körüli idő. De legalább a hideg megihletett, és sikerült egy olyan fahéjas kalácsot elkészítenem, ami miatt muszáj volt felfüggeszteni a diétát.

Mostanában nagyon megszerettem a fahéjas kelt tésztás dolgokat. Annyi mindent lehet belőlük készíteni, és hiába szinte ugyanazok az alapanyagok, mindegyik más és más ízű. Egyszerűen lehetetlen megunni őket!

Ezt az új szenvedélyemet a kanelbullével, a svéd fahéjascsigával kezdtem. A svédországi két napos kiruccanás alatt teljesen függőjévé váltam.

A következő az almás fonat receptje volt. Puha alma, roppanósra sült tésztaburokban. Mmmm, isteni.

A mostani újdonságom pedig a kuglóf formában sütött, karamellás fahéjas kalács. Azt hittem, hogy bevihetem majd a csoporttársaimnak kóstolásra, de nem jött össze. Az első falat után mindenki beleszeretett, és egyből rávetette magát, szóval konkrétan egy morzsa sem maradt. Mondjuk, nekem ez csak jól esik, szóval nem panaszkodom.

Karamell függő vagyok, és a fahéj a kedvenc fűszerem, szóval ebből a kettőből sosem elég. (A csokiról meg ne is beszéljünk, de kivételesen ebben nem volt.) Sőt, ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy mi az, amiben változtatnék ebben a receptben, az az lenne, hogy jóval több karamellt raknék bele. Illetve nagyobb kuglóf formában készíteném, hogy beleférjen a kellő karamell mennyiség.

Így is mesésen finom volt, olyan puha és omlós, amilyenre nem sokszor sikerül a kelt tészta, de mint mondtam, karamellből sosem elég, így az még mehetett volna rá. Azért azt hozzá kell tennem, hogy én tálból szoktam eszegetni a karamell szószt, minden nélkül, szóval lehet, ebben az egy dologban nem kellene rám hallgatni, ha nem szeretnél cukormérgezést kapni.

Ebből a mennyiségből körülbelül négy főnek elég kalács jön ki.

Ha szeretnél máskor egyből értesülni az új receptjeimről, a CAKEséget megtalálhatod Facebookon ITT.

Hozzávalók a karamell szószhoz:

• 200 g tejszín
• 190 g cukor
• 30 g méz
• 20 g vaj

A cukrot fölolvasztom egy magas lábasban. Hozzáöntöm a tejszínt és a mézet, óvatosan, mert a forró cukor rettentően éget! Addig főzöm és kevergetem az egészet, amíg föl nem olvad a maradék cukor is, majd leveszem a lángról és belekeverem a vajat. Ha esetleg még egy kicsit csomós maradna, akkor szitán átszűröm, hogy csak a sima, gőzölgően csábító karamell szósz maradjon.

Hozzávalók a tésztához:

• 300 g liszt
• 150 g tej
• 35 g élesztő
• 1 ek vaníliás cukor
• 60 g puha vaj
• 55 g cukor
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 2-2,5 púpos tk őrölt fahéj
• ½ tk durvára őrölt kardamom mag

A lisztet és a fahéjat egy tálba szitálom, krátert formázok bele, és 40°C-ra előmelegítem a sütőt. A tejet a vaníliás cukorral fölmelegítem annyira, hogy még ujjal bele tudjak nyúlni, majd leveszem a lángról, és belemorzsolom az élesztőt. Egy kicsit hagyom, hogy föloldódjon a tejben, majd beleöntöm a lisztbe vájt lyukba. A tál oldalán levő lisztet rászórom az élesztős tejre, hogy teljesen befedje, és beteszem egy öt-hét percre a sütőbe. Mikor már szépen fölfutott az élesztő, kiveszem a sütőből, hozzáadom a többi alapanyagot, és addig gyúrom, amíg homogénen össze nem áll minden. Ha kell, gyúrás közben még lehet hozzáadni lisztet, de csak annyira, hogy éppen ne ragadjon oda a gyúródeszkához.

Mikor ez megvan, szép gombócot formálok belőle, és visszateszem a sütőbe kelni. Körülbelül tíz-tizenöt perc, amíg a kétszeresére dagad. Kiveszem a sütőből, és föltekerem a hőfokot 180°C-ra. A tésztát kicsit átgyúrom, majd fél maroknyi tésztát lecsípek a gombócból. Féltenyérnyi, körülbelül egy centi vastagra kilapítgatom, az egyik felét alaposan megkenem a karamell szósszal, és beleállítom az alaposan kivajazott-kilisztezett kuglóf formába. Mindezt addig csinálom, amíg az összes tészta el nem fogy. A maradék karamell egy részét ráöntöm a tészta tetejére, esetleg kis cukorral is megszórom, majd hagyom egy pár percig kelni.

Körülbelül 40 percig sütöm, az a fontos, hogy ne csak a kiemelkedő tésztarészek legyenek szép barna színűek, hanem ahol a tésztadarabok találkozásánál is hasonló színe legyen. Kiveszem a sütőből, hagyom, hogy kihűljön, majd szépen óvatosan kiszedem a formából. Ha kellően jól van kivajazva, akkor sehol sem tapad le, könnyen kivehető. Ráöntöm a maradék karamell szószt, és már ehető is!

Tökéletes ebben a fránya, szürke, szomorú időben.