Az a gond azzal a ténnyel, hogy nem tudok fényképezni – és bevallom őszintén, hogy nem is akarok -, hogy a fényképek elkészítése után elakad a dolog. Akár nővéremékkel, akár apukámmal készíttetem a képeket, valahogyan a süti megevése után elakad a kép feldolgozási folyamat. Viszont legalább van, amivel meggyorsíthatom a folyamatot: csak akkor kapja meg nővérem is a receptet egy adott sütihez, ha először átküldi a hozzá tartozó képet. Így történt ez a Mese keksszel is.

Tudom, hogy általában egy bloggernek, ha nem is mindenhez, de legalább a fényképezéshez értenie kellene, de sajnos én nem kaptam azokból a génekből, amik ahhoz kellenek, hogy jó képeket tudjon készíteni az ember. Mind a két nagypapám szeretett fotózni - az egyik ráadásul hivatásos fotós volt -, apukám fantasztikus természetfotókat tud készíteni, nővérem pedig profin tudja elkapni az emberek legjobb oldalát. Én pedig... hát, én inkább maradok a sütijeimnél, meg a rajzolásnál. Az is ér valamit, nem?

Ez a keksz kifejezetten karácsonyi hangulatot tud okozni, úgyhogy aki még nem fáradt el a karácsonyi süti készítésben, vagy még senki sem kezdett, annak ajánlom ezt a sütit. Rettentően egyszerű, finom, és föl lehet vágni a rokonok előtt, hogy „bezzeg nekem nem kell Mese kekszet vennem a boltból”.

Ráadásul szerintem az adventi naptárba is tökéletes!

Hozzávalók a kekszhez:

• 300 g liszt
• 200 g vaj
• 50 g porcukor
• 50 g méz
• 1 db tojássárgája
• 1 ek mézeskalács fűszerkeverék (fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, gyömbér…)
• Csipet só
• Fél-egy citrom héja (attól függően, ki mennyire szereti az ízét és az illatát)
• 200 g csoki díszítésre

A hozzávalókat a csoki kivételével egy tálba teszem, és gyors mozdulatokkal összedolgozom. Vigyázni kell, nehogy a vaj fölolvadjon, mert akkor odasül sütés közben a keksz. Amikor már az egész egy könnyen formázható, homogén golyó, akkor becsomagolom folpackba (vagy uzsonnás zacskóba), és fél órára a hűtőbe teszem pihenni. Ezután jöhet a tészta kinyújtása és kiszúrása. Olyan szép formákat lehet már kapni, igazán kár lenne nem kihasználni létezésüket!

A sütést 180°C-on, 3-5 percig végzem. Sosem tudok pontos időt megadni, hiszen minden tűzhely más, meg elég sok mindentől is függ, hogy mennyi idő alatt sül meg, de a lényeg, hogy még ne kezdjen el barnulni. (Igen, nagyon jó tanácsot tudok adni, főleg, hogy az alap szín az barna… én is tudom.)

Miután kiveszem a sütőből, kicsit hűlni hagyom. Addig fölolvasztom a csokit (130 grammot vízgőz fölött, majd a maradék 70 grammot csak simán belekeverem addig, amíg föl nem olvad teljesen), majd a kekszek alját szépen, egyesével belemártom.

Azért jobbak a nagyobb méretű kekszek, mert akkor nem olyan kicsikkel kell szenvedni, mint ahogyan azt én csináltam. A csokis aljú kekszeket ráteszem a már előre oda készített sütőpapírra, és várom a csodát, hogy végre megdermedjen és lehessen végre enni!

A CAKEség megtalálható Facebookon ITT.