Életem első versenyén a november 12-13-án tartott 3. SütniCake Tortafesztiválon vettem részt. Akarom mondani, torta versenyén, a sulis német és matek versenyeket inkább elfelejteném. Hát igen, mikor kényszerítettek a tanárok, muszáj volt megerőltetnem magam, mert mikor rajtam múlik, ha tehetem, inkább kerülöm az ilyen dolgokat. Kivéve most, hiszen maga a téma is azt akarta, hogy jelentkezzek: Disney mese világa.

Disney rajongó vagyok, ha tehetném, egész életemet a Disneylandben tölteném, és célom, hogy egy fél-egy évre kijuthassak az egyik cukrászdájukba. Igen, nem kis álom ez… Addig is viszont tökéletesen megelégszem azzal, hogy ilyen tortákat, sütiket készíthetek! Vagyis… készítenék, ha lenne olyan ember, aki szintén Disney-őrült, és olyan tortát szeretne, de ez már részletkérdés.

A lényeg, hogy részt vettem a versenyen, de vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Egy részről nagyon élveztem ezt a kihívást, amit a tortám állított nekem. Még soha életemben nem készítettem ilyet. Ez volt az első emeletes tortám, és éreztem, ahogyan minden egyes kis részlettel valamit többet tudtam, valamit megint sikerült elsajátítanom.

Bár hungarocell volt az alap, maga a díszítés minden egyes kis részlete cukormasszából készült. Nem kevés munka volt, főleg Jack ruhájával, Sally magasságával és a csontvázakkal voltak gondjaim. Főleg a csontvázakkal. Szerencsétlenek az eredeti tervben nem is szerepeltek, csak miután a szüleimmel megnézettettem A karácsonyi lidércnyomást, anyukám mondta, hogy milyen jól nézne ki az a fa a tortámon. Nem kevés „sírás” után bevallottam, hogy igen, szerintem is jó lenne, úgyhogy neki is álltam a megvalósításának. A csontvázakat direkt nem akartam nehéz anyagból, úgyhogy a glazúrra esett a választásom, ahogyan a telihold elkészítésénél is. (Ezt a technikát az Ékes-édes egyik tanfolyamán sajátítottam el.)

Igen ám, éppen csak a glazúr eléggé törékeny, ha a csontvázak öngyilkosságba menekülnek a fán lógás elől, úgyhogy az egész hadseregnyi csontvázból összesen hét darab élte túl az első megpróbáltatásokat, de az éppen elég is volt, hiszen a fára öt darab kellett, a kettő plusz meg nem ártott. Minden tökéletes épségben el is jutott a versenyre, és még épségben kezdte meg a szombati napot.

Csak vasárnap este mentem el a fesztiválra, de… de itt jön a másik része a dolognak.

Szombaton éjfélkor kaptam az emailt, hogy sajnálják, de megsérült a tortám teteje, és letörött a telihold. Kicsit tartottam attól, hogy kifordult a helyéről, de nem, nem az én hibám volt: a telihold valamilyen oknál fogva bele törött a hegybe. Meg leesett az egyik, immáron odaerősített csontvázam. A torta alját sem kímélték, a roulette széle néhol teljesen letörött.

Nem voltam elragadtatva a szervezéstől sem, de ebbe nem mennék bele. Már nem szeretnék ezen dühöngeni, egyszerűen csak örülök, hogy a tortámat kiállították, és két napon keresztül bárki láthatta élőben. Még akkor is, ha valami miatt az én nevem egyáltalán nem is került ki a tortám mellé, a többiekével ellentétben.

Szóval, örülök, hogy elkészítettem ezt a tortát, nekem örökre a kedvencem marad, és remélem, lesz még alkalmam ilyen tortát készíteni, illetve részt vnni egy jobban megszervezett versenyen is.

A CAKEség megtalálható Facebookon ITT.

A csodálatos képekért köszönet: Love'o'graphy.