Milyen egy glazúrozó tortadíszítő tanfolyam?

Háromnapos, szerdától péntekig tartó glazúrozó tortadíszítő tanfolyamon voltam Anikónál. Jó kis kikapcsolódás volt, az egyetem kezdete előtt, bár azt nem mondhatnám, hogy pihentető lett volna… Ennek ellenére el nem cseréltem volna semmire az égvilágon!20160909_171749.jpg

Borzalmasan fárasztó, az embernek nincs kedve semmihez sem a tanfolyam után, csak döglődni az ágyban, és fájlalni a hátát – de megéri! Hihetetlen élmény volt, kár lett volna kihagyni. (A hátamat meg erősítenem kellene egy kis jógával…)

Furcsa volt számomra, hogy vidékre kellett tanfolyamra menni, hiszen általában Budapesten szoktam jókat találni, de ez egy kifejezetten remek választás volt. Külföldről is jönnek Anikóhoz tanítványok, amit meg is értek, hiszen tényleg profi, ráadásul jól is tanít. Ha valakinél, hát nála tényleg megdől az a mondás, hogy „aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja”. Nagyon jól átadja a tudását, a három (és fél) napban annyi információt kaptunk, hogy még mindig alig sikerült földolgoznom valamennyit.

Nyugodt környéken, egy családi házban tartja Anikó a tanfolyamot, csodásan kialakított műhelyben. Tágas a hely, és óriási az asztal, ám nyolcan mégis megtöltöttük a teret. A feszült figyelem miatt kissé sok volt számomra a csönd, amit meg-megtörtük nagy sóhajtásokkal. Már azon gondolkoztam, hogy elő kellene volna vennem a fülhallgatómat, hogy a díszítés közben szóljon valamilyen zene, de aztán arra jutottam, hogy akkor lehet, lemaradnék valami fontos információról, úgyhogy lemondtam erről a tervemről.

Az első nap az előkészületekkel telt. A nap végére nem is gondoltam volna, hogy péntek délutánra valóban elkészül a két torta, pláne arra nem, hogy szépek is lesznek, nem pedig összecsapottak. Pedig nem kellett volna kételkednem. Anikó nagyon jól összeállította a teendők listáját. Ráadásul minden munka egyedi lesz: egyrészt saját maga készíti az általunk használt sablonokat, másrészt pedig mi is bele tehetjük a díszítés során a saját stílusunkat.20160907_172042.jpg

Először egy kicsit gyakoroltunk, mert bár a háromnapos tanfolyam előtt erősen ajánlott elmenni egy alapozó órára, azért otthoni gyakorlás nélkül felejt az ember – akár pár hónappal azelőtt volt, akár tényleg előző napon. Vonalkáztunk, kacskaringóztunk, kikészítettük a kezünket. Semmi vész, a harmadik napra már nem is érzi az ember a jobb (vagyis inkább: az ügyesebbik) kezét! Ezek után pedig jöhetett a móka!

Az egyik tortát beburkoltuk Unidec masszával, a másikhoz pedig elkészítettük a rátétet. Annyira jó volt látni, ahogyan a kezünk alatt formálódott a dísz. Eddig mindig csak csodáltam azokat, akik tudják használni a royal icingot, mert nekem valamiért sosem jött össze úgy, ahogyan kellett volna, itt pedig már az első nap készíthettem ilyet!

Mind a három nap közös ebédelések voltak. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az étkezések, ilyenkor az embernek nem kellett azzal foglalkoznia, hogy ne kenje össze olyan helyen a hófehér tortát, ahol nem kellene. Levegőhöz jutottunk meg kis pihenéshez, ekkor voltak az ismerkedések. Jó kis csapat volt, nagyon jól éreztem magam.

A második napon elkezdtük a fekete-fehér-piros torta díszítését. Olyan technikákat tanultunk, hogy csak na! Ha valaki szeretne ilyen szépségeket készíteni, tessék csak tanfolyamra menni, akkor biztosan sikerülni fog!14322620_1281430965201830_1669612496393064793_n.jpg

Lepkéket és tavirózsákat is gyártottunk; szavazhattunk arról, hogy ki milyen színűket szeretne készíteni, aztán azokat cserélgettük egymás között. A tanfolyam közepén készült el a házi fondant is. Csak a harmadik nap használtuk, mivel kellett valamennyit állnia. Az biztos, hogy ezt mindenképpen készítek majd itthon is, ugyanis rettentően jó volt használni! Az apróbb sérüléseket nehéz javítani: a házi fondant nem simul ki olyan jól, mint a gyári – viszont sokkal puhább, és egyszerűbb a kezelése. Ha odafigyelünk, hogy ne karcoljuk meg véletlenül és teljesen simára sodorjuk ki, akkor szinte magától tudja is már a dolgát. De tényleg!20160909_141852.jpg

Az utolsó napot közös bevásárlással kezdtük. A közelben van egy cukrászbolt, ahol az ember (lánya) legszívesebben mindent fölvásárolna, amit csak talál. Ezért érdemes bevásárlóistával érkezni, és azoknál maradni, amit mindenképpen muszáj megvenni, mert különben több tízezer forintot is ott hagy az ember. Egyszerűen hívogatnak és csábítanak a különféle hozzávalók, díszítő elemek és kartonok, nehéz nekik ellenállni.

A műhelybe érve megkezdtük a torta összeállítását. Lassacskán minden kezdett körvonalazódni, mindannyian eszméletlenül büszkék voltunk magunkra és Anikóra, aki szintén büszke volt ránk. Nem csak az új technikák elsajátítása, de Anikó lelkesedése, kedvessége és segítőkészsége is nagyon pozitív élmény volt. Nála tényleg lehet tanulni, ráadásul úgy, hogy még élvezi is az ember a folyamatos terhelést. Nem kíván lehetetlent, csakis olyat, amit biztosan képesek vagyunk megtenni, és ez fantasztikus.20160909_165435.jpg

Először az első torta készült el, majd szépen feldíszítettük a másodikat is. Mindenki fellélegzett; MEGCSINÁLTUK! Hosszú és fárasztó három nap volt, de megérte. Anikó nagyon érti a dolgát, kellemes a környezet, csodálatos munkák születtek, és rengeteget tanultunk. Nem fogom abbahagyni a glazúrozást, folytatom itthon. Gyakorolok, fejlesztem magam, aztán nagy valószínűséggel vár majd a Tortadíszítés 2.

Addig viszont készüljetek, mézeskalácsok, mert megyek!14233056_1281225815222345_785336366156210712_n.jpg

A CAKEség megtalálható a Facebookon ITT, Instagramon pedig ITT.

A szebb képekért köszönet Anikónak!

A bejegyzés trackback címe:

https://cakeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr5111705129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

12508834_10207822484617717_2292107275870172532_n.jpg

CAKEség

Titanilla vagyok, huszonéves, könyvimádó álmodozó, aki él-hal a különböző kultúrákért, az édességekért, a sütögetésért és a csokiért. Meg a csokiért. A csokit mondtam már?

süti beállítások módosítása