Matcha (zöld tea) krém, tejszín és kakaó csodálatos találkozása az eclaire fánkkal, már maga a tökély. De gondolok ám én azokra is, akik nem érdeklődnek az ilyen „flancos” dolgok iránt: hoztam hattyúkat is! (Nos, igen, szóval… izé… a hattyúk nem flancosak. Nem, akkor sem! De tényleg nem!)

Az égetett tésztával nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sokáig szenvedtem. Általában ha van egy jó ötletem, vagy látok egy jó receptet, amit át tudnék alakítani a saját ízlésemre, akkor az első próbálkozásra sikerülni szokott, de két dologgal mindig is bajban voltam: az égetett tészta és a macaron. Szeretem türelmes embernek hinni magamat, de tudom jól, hogy ez csak az első pár próbálkozásig van így. Ha viszont valami nem jön össze a sokadik próbálkozásra sem, akkor úgy vagyok vele, hogy kiabálok kicsit, jól kiakadok, aztán hagyom a fenébe. Szerencsére viszont kitartó is vagyok mellette, úgyhogy mikor eléggé lehiggadtam, újra előveszem a dolgot, és akkor azért már nagyobb sikereket érek el. Így lett ez az égetett tésztával is. (Meg a macaronnal is, de az egy másik történet!)

Ha éppen tanulni kéne, van az a rossz szokásom, hogy elkezdek sütögetni. Mondjuk kérdés, hogy miért számít ez rossz szokásnak, hiszen mindenki csak jól jár vele, de na, a könyveim olyankor hiába várnak vissza. De muszáj pihenni néha, pláne, ha tanulás közben az ember agya már nem a Szolgáltatás tervezés és fejlesztés csodáin jár, hanem azon, hogy mi is legyen a következő sütemény, amit készít.

Mivel éppen volt a közelemben matcha tea por, és tudtam, hogy azt akarom fölhasználni, elküldtem pár ötletet a nővéremnek, hogy mit készítsek. Sajnos úgy vettem észre, ha választási lehetőségeket adok az embereknek, hogy mit szeretnének enni, vagy azt mondják, hogy mindegyiket, vagy azt, hogy nem tud dönteni, válasszak én. Úgyhogy, mivel úgy voltam vele, hogy elég régen készítettem már égetett tésztát ahhoz, hogy teljesen lehiggadjak, így eclair fánkra gondoltam. A csoki imádatomból meg egyértelműen jött a tetején levő tükörglazúr, úgyhogy össze is állt a dolog.

A sima vaníliás hattyúk ötlete pedig onnét jött, hogy a családban vannak olyan egyének, akik valamiért nem szeretik a matcha teát, úgyhogy igyekeztem a kedvükben járni. Sikerült is!

Ebből az adagból nekem két tepsinyi eclair/képviselőfánk jött ki. Egy adag krém, bármelyiket is választjátok, megtölti mindet.

Hozzávalók a tésztához:

• 100 g vaj
• 250 ml víz
• 150 g liszt
• Csipet só
• 10 g cukor
• 4-5 tojás

A vizet a vajjal, a sóval és a cukorral fölforralom. Elég szépen kell már forrnia, nagyon forrónak kell lennie. Inkább tovább forrjon, mint hogy túl „hideg” folyadékba menjen bele a liszt. Óvatosan beleöntöm a lisztet, és fakanállal elkezdem jól összedolgozni, miközben lejjebb veszem a lángot. Addig kell kevergetni, amíg teljesen le nem válik a tészta a lábas faláról, illetve el nem kezd barnulni. Nem azt mondom, hogy oda kell égetni, hanem szép halvány barnának kell lennie, mint a zsemle héja. Ezután leveszem a tűzhelyről a lábast, fél percet hagyom hűlni, majd mehetnek bele a tojások. A lényeg, hogy egyesével kell belekeverni a tojásokat! Körülbelül ehhez a mennyiséghez négy-öt tojás kell, de ezt nem lehet teljesen biztosra mondani. Amíg külön álló darabokból áll a tészta, még keverhetjük és mehet bele tojás, mert az egésznek szép krémesnek, lágynak kell lennie. Ha már nem érzi az ember az egyik kezét sem, mert már annyit keverte a tésztát, na, akkor a jó állagú! ;)

Beletöltöm egy csillag/sima csövű habzsákba és egymástól pár centis távolságokba csíkokat húzok. Ne legyenek nagyon egymáshoz közel, mert összesülhetnek. 220°C-on öt-tíz percig sütöm a tészta méretétől függően, majd visszaveszem 180°C-ra és tovább sütöm szintén 5-15 percig. Nekem az eclair fánkok körülbelül 8, majd 15 percig sültek, míg a hattyúk 5 és 5 percig.

Hozzávalók a matcha krémhez:

• Fél liter tej
• 100 g cukor
• 45 g liszt
• 4 g matcha
• 1 csomag vaníliás cukor

A tejet a cukorral fölteszem főni, a száraz hozzávalókat pedig összekeverem, majd csomó mentesre kavarom pár kanál tejjel. Mikor elkezd forrni a tej, hozzáöntöm a zöld löttyöt, és sűrűsödésig főzöm lankadatlan kevergetés közben. Komolyan; senki nem szeretné, ha leégne a krém!

Ha besűrűsödött, félre teszem, hogy hűljön. Néha kicsit megkeverem, hogy ne bőrösödjön, aztán jó alaposan becsomagolva beteszem a hűtőbe. Mikor jól kihűlt, újból összekeverem, hogy mindenhol sima, krémes legyen, és egy habzsákba töltöm.

Hozzávalók a csokiglazúrhoz:

• 1 zselatin lap
• 120 g cukor
• 60 ml víz
• 80 g kakaó
• 60 g tejszín

A zselatin lapot vízbe áztatom öt percig, közben a cukrot fölforralom a vízzel. Egy-két percig forr a forráspont után, majd leveszem a lángról, és belekeverem először a kakaót, majd a tejszínt. Visszateszem alacsony lángra, és folyamatos kevergetés között egy percig főzöm. Végül beleteszem a zselatin lapot, és addig keverem, amíg teljesen föl nem oldódik. (Ha esetleg nem egyből akarjuk fölhasználni, hanem később, akkor hűtőbe lehet tenni, majd mikróban föl lehet újból olvasztani, csak a lényeg, hogy ne forrjon újból, mert akkor valami ragadós-nyúlós izé lesz belőle.)

A sült, és kihűlt égetett tésztának a tetejét belemártogatom a glazúrba úgy, hogy vékony réteg borítsa. Hagyom őket dermedni, és ha már hozzá tudok úgy nyúlni, hogy nem ragad hozzá a kezemhez, levágom a tészta tetejét. Szerintem simán is finom, de tejszínhabbal még jobb ez a desszert, úgyhogy csak simán habfixálóval vertem föl a tejszínt, nem akartam hozzáadni cukrot, hogy ne legyen miatta túl édes. Persze, ez ízlés kérdése, ha valaki még nálam is édesebben szereti a dolgokat, akkor egy-két evőkanál cukor azért mehet bele. A matcha krémet belenyomom az üreges részbe, erre nyomom rá a tejszínhabot. Nem, nem ér bolti kinyomós tejszínhabot használni, tessék csak azt a szerencsétlen habtejszínt fölverni rendesen! Nem vesz el sok időt az ember életéből, viszont az íze miatt mindenképpen megéri.

Hozzávalók a vaníliás krémhez:

• 600 ml tej
• 1 rúd vanília
• 5 tojássárgája
• 125 g cukor
• 30 g liszt
• 30 g keményítő

A tejet a félbevágott vanília rúddal fölforralom. A többi hozzávalót összekeverem, majd pár evőkanál forró tejjel csomómentesre keverem. Beleöntöm a tejbe és forrásig főzöm, folyamatos kevergetés mellett. Mikor már elkezd forrni, meg sűrűsödni, még egy-két percig főzöm, aztán félreteszem hűlni. Végül habzsákba teszem.

Hattyúkat úgy készítek, hogy csepp alakú formákat nyomok a sütőpapírra, egy külön tepsibe pedig 2 alakú vonalakat. (Azért külön tepsibe, mert a vékony hattyú fejek gyorsabban sülnek!) Sülés után a cseppeknek a tetejét levágom, majd hosszában félbevágom, ezekből lesznek a szárnyai. Megtöltöm a testét a krémmel, beleszúrom a nyakat, ráteszem a két kis szárnyat, és már készen is van!

Ezután lehet is fogyasztani. Sajnos nálam mindig úgy van a dolog, hogy hiába álmodozom már mióta arról, hogy ehessem végre a sütimet, a képek miatt mindig órákat kell várni az elkészülés és a fogyasztás között. Na, jó, egy kicsit túlzok, de azért volt már olyan alkalom, hogy a három kedves fotósom mind azon versengett, hogy ki tud jobb fotót készíteni, így szó szerint órákat kellett várnunk. Azért szerencsére, ez nem mindig van így. Főleg, ha nagyobb adagot készítek, mert olyankor ők fényképeznek, mi pedig, többiek, ehetjük a desszertet.