Mivel nem szeretem a forró olaj szagát, csak egyetlen egyszer próbálkoztam benne sütni fánkot, de köszönöm szépen, nem kérek belőle többet. Enni néha szeretem, mondjuk úgy félévente egyszer, ha valaki készít nekem csörögefánkot, de más olajban sült ételt már egyáltalán nem kívánok. Pláne, hogy az összes órám abban az épületben van, ahol van a menza, így a nap végére a finom öblítő illatú ruháim mind beveszik azt a jellegzetes szagot, amit mindenki ismer. Pár év óta még a rántott húst is sütőben sütjük, ami sokkal egészségesebb, mintha olajban tennénk, és még az ízeket is lehet érezni, nem csak az állott olajét. Az átállás kicsit nehézkes volt, hiszen jó magyar lévén minden olajban sült nálunk is, bundás kenyér, sült krumpli, fánk… szóval minden, amiről addig úgy tudtuk, hogy úgy kell sütni. Aztán egy pár éve mégis csak áttértünk a sütőben sütésre és nem bántuk meg. Ajánlom mindenkinek, tényleg nagyon finomak így az ételek, ezért sütöttem így az almás fánkomat! De persze nem akarok én megszabni senkinek semmit, mindenki úgy tesz, ahogy azt jónak látja.

Még a farsangi szezonban készítettem ezt a fánkot is, meg egy másik típusút is (Minnie fánk), de könnyű az elkészítése, úgyhogy bármikor fogyasztható. Édesség, szóval miért is kellene az evésére megadott időpont? Ezért is nem értem én, hogy a bejgli az miért kifejezetten karácsonyi süti, én például bármikor szívesen ennék egy jó kis meggyes-mákos bejglit. De ez most lényegtelen.

Imádom a töltött fánkokat, természetesen a kedvencem a csokis, de hát nem szabad csak csokis dolgokat készítenem, muszáj másokat is. A gyümölcsös dolgokkal az a jó, hogy mondhatjuk magunknak, hogy egészséges és nem tartalmaz olyan sok cukrot, mint a csokis társaik. Ami nem feltétlenül igaz, sőt, de legalább ettünk gyümölcsöt. Mondjuk, én szentül hiszem, hogy a csoki az igazából gyümölcssaláta, hiszen a kakaófa terméséből, vagyis a gyümölcséből készül, „kis” túlzással, aprítással. Ergo, gyümölcssaláta! (Csak viccelek! :))

Hozzávalók a fánkhoz:

• 500 g liszt
• só
• 1 csomag instant élesztő (ha valaki frissel csinálja, akkor 25 g)
• 3 dl tej
• 50 g porcukor
• 1 ek vaníliás cukor
• 1 db tojássárga
• 70 g vaj

Tudom, tudom, milyen dolog már, hogy expressz élesztőt használok, de ha egyszer csak ez volt itthon, mikor rám jött a süthetnék, mi mást tehettem volna? Amúgy jobban szeretem én is a friss élesztőt, de ha az embernek nincsen annyi ideje, hogy kivárja a hosszú kelesztést, akkor muszáj ezt használnia. A lisztet, a sót, a cukrokat és az élesztőt összekeverem egy tálban, a tejet és a tojássárgát beleöntöm, a vajat pedig kis kockákban hozzá adagolom. Kézzel, vagy robotgéppel összegyúrom, majd egy kis ideig dagasztom. Fél óráig kelesztem egy langyos helyen (pl. alacsony hőfokra állított radiátor mellett), kicsit átgyúrom és kezdem is a formázást. Kinyújtom 0,5-1 cm vastagra a tésztát, egy nagyobb kör alakú formával kiszúrom, és megtöltöm az almás töltelékkel.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 3 db alma
• 1 ek vaj
• 3 ek cukor
• mézeskalács fűszerek
• citromlé

Miközben kel a tészta, földarabolom az almát. Kis kockákra vágom föl, én szeretem, ha darabos az alma töltelék. Fölteszem főzni az összes hozzávalóval együtt, és addig forralom, amíg el nem kezd puhulni az alma. Kicsit hűl addig, amíg kiszaggatom a köröket a tésztából, akkor viszont mindegyik kör közepébe 1-1 kanálnyi tölteléket teszek. Összehajtogatom úgy, hogy a tészta mindenütt fedje az almát, kivajazott tepsibe/fánk sütő formába teszem úgy, hogy a sima része legyen felül (így keváésbé nyílik ki), és olvasztott vajjal bekenegetem a tetejét is. 180°C-on aranybarnára sütöm. Miután kiveszem a sütőből, megszóróm fahéjas porcukorral, és már ehetjük is!