A Nutella egy kakaóval és mogyoróval ízesített cukros olaj. Ez tény. Ennek ellenére az egyik legistenibb dolog a világon! Ki ne ismerné a régi reklámszöveget: „csupa tej, mogyoró – Nutella…”? Annyira szeretem, hogy kiskoromban kenyérrel ettem a Nutellát, most már csak kanállal. Volt, hogy Olaszországból hazahoztunk öt kiló Nutellát, egy hónap alatt elfogyott...

Szóval finom, függőséget okozó és nagyon egészségtelen.

Egyszer-egyszer azért mégis csak megengedheti magának az ember, főleg, ha a Jézuska egy nagy üveggel hozott a fa alá. Mégsem utasíthattam vissza egy ilyen ajándékot, nem igaz?! Ennél már csak az imént emlegetett öt kilós csoda lett volna nagyobb meglepetés. (Szó szerint!)

Eredetileg csak Nutellás kalácsot sütöttem volna belőle, de addig még nem jutottam el. MÉG! Ellenben apukám névnapjára minitortát készítettem belőle, ami egy határozottan jó döntés volt részemről. Mert mi is lenne jobb program számviteltanulás közben, mint egy ultracsokis édesség készítése? Hát ez az – semmi!

Ez a mennyiség 3 db minitortához elég.

Hozzávalók a piskótához:

• 45 g olvasztott vaj
• 55 g tej
• 55 g forró víz + ½ tk instant kávé
• 30 g kakaó
• 80 g liszt
• ½ tk szódabikarbóna
• 50 g cukor
• 1 db tojás

A vajat, a tejet és a kávét összeöntöm, majd belekeverem a száraz hozzávalókat, végül a tojást. Előmelegítem a sütőt 160°C-ra, közben pedig kibélelem a három tortaformát sütőpapírral. A tésztát szép egyenlően elosztom a formákba, és beteszem őket sülni. Körülbelül tíz-tizenöt perc, de a szúrópróba biztosabb. (Ha-ha, szúrópróba! Oké, a humorom a vizsgaidőszak végére az agyam kapacitásának csökkenésével egyenesen arányosan romlik el.)

Hozzávalók a ganache-hoz:

• 200 g tejszín
• 110 g étcsoki
• 150 g Nutella

A csokit egy tálba tördelem, közben felforralom a tejszínt. Mikor felforrt, ráöntöm a csokira, és addig keverem, amíg teljesen sima nem lesz az egész. Végül belekeverem a Nutellát is, majd az egész mehet a hűtőbe. Néha-néha rá kell ám azért nézni, meg kell kevergetni, hogy ne szilárduljon meg teljesen a krém, hanem pont szépen formázható állagú legyen.

Ha megkeverem és nem törik bele a kanál, de nem is terül már szét a ganache, akkor kiveszem a hűtőből és egy sima csöves habzsákba kanalazom. Jobb, ha három részletben csinálja az ember az összeállítást, mert mire a második elkészül, a kéz melegétől a ganache elkezd megolvadni, és nem lesz szépen formázható.

A piskótát, amikor kihűlt, három részbe vágom. Szépen, kívülről kezdve cseppeket nyomok rájuk, majd egymásra teszem a három szintet. A krémre az építés előtt mogyoró darabokat szórok, ami nagyon jól kihozza a Nutella mogyorókrém jellegét.

Ha egyből az alsó szintre teszem a másodikat, és úgy nyomom rá a krémet, akkor az alsó szinten levő krém jobban összenyomódik, úgyhogy szerintem jobb előbb kinyomkodni a cseppeket, és csak aztán összeállítani a mini tortákat.

Díszítésnek cukrot olvasztok – én barnacukrot használok, azért lett ilyen színű a karamell. Látható, hogy más színe és állaga van, mint a fehércukorból készültnek, de én szeretem az ízét és a külsejét is. Szóval, a cukrot fölolvasztom (vigyázat, hamar ég!), és sütőpapírra öntöm, hogy szétterüljön. Ha túl vastag, késsel kicsit elkenegetem, aztán hagyom, hogy kihűljön és megdermedjen.

Az aprócska lovagi dárdának kinéző díszeket pedig úgy készítem, hogy egy mogyoróba fogpiszkáló pálcikát szúrok, és annak segítségével belemártom a dermedésben levő (de még olvadt!) cukorba, jól beleforgatom, hogy mindenhol fedje, majd kihúzom a mogyorót a karamellből. Ha minden jól megy, egy csöpp formálódik és leesik, hogy aztán egy szálat hagyjon maga után. A szálat körülbelül tíz centi hosszúra letöröm, és kész is van a lándzsa.

Ha szeretnél máskor egyből értesülni az új receptjeimről, a CAKEséget megtalálhatod Facebookon ITT.