Kiskoromban a nyár egyik legjobban várt része mindig az volt, hogy mikor hallom meg annak a bizonyos fagyi árusító kocsinak a hangját, és mikor veszünk végre Vienettát. Még versikét is költöttünk a családommal a dallamára, és most is, mikor meghallom a hangját, egyből eszembe jut:

„Szólj apádnak, jöjjön ki, pénztárcáját hozza ki”

És persze mindig ki is mentünk és vettünk Vienettát. Mmmm, hogy én azt hogy imádtam! Kellemesen lágy, hűsítően jeges, és persze jó csokis! Sajnos egy ideje már nem vesszük, már el is felejtettem, hogy hogyan hívták, amikor a napokban, a borzasztó hőségben How it’s made?-et (Hogyan készült?) néztem. És persze egyből azzal a videóval találtam szemben magam, ahol bemutatják, hogyan is készül a Vienetta. Érdemes megnézni; az ember legszívesebben egész nap azt a videót nézegetné - természetesen csakis egy jó nagy adag Vienetta társaságában!

Aztán szépen elgondolkoztam, hogy végül is, csak valami vaníliás krém kéne hozzá, amit le kell fagyasztani, meg csoki… és nagyjából más semmi. Akkor miért is várnék arra, hogy erre járjon a fagyis kocsi, hogy ha én is simán el tudom készíteni a saját fagyi tortámat! Nem kell sütni hozzá, és a fagyasztást leszámítva pillanatok alatt elkészül. Még a konyhába is be lehet merészkedni ebben a hőségben, hogy ezt elkészítse az ember.

És ami a legjobb az egészben: hogy a külön élő családtagokat is át lehet csábítani a „homemade Vienetta” ígéretével! ;)

A CAKEséget a Facebookon megtalálod ITT, Instagramon pedig ITT.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 100 g cukor
• 500 ml tejszín
• 1 ek vaníliás cukor
• 100 g csoki (vagy még több, hiszen szinte nincs is jobb, mint a vaníliás fagyira fagyott csoki *-*)
• 60 g málna

A tojást és a cukrot vízgőz fölött fölforralom csípősre, majd leveszem a tűzről, és kihűlésig verem habverővel. (Én vagyok az egyetlen, a lelki szemei előtt az jelent meg, hogy magával a robotgéppel kezdem el szépen ütögetni a tojást?!) Szép, világos színű habnak kell majd lennie. Közben kemény habot verek a tejszínből a vaníliás cukorral. A tejszínhabot belekeverem egy spatulával a tojáshabba, de csak óvatosan!

Egy hosszúkás formát kibélelek folpackkal, abba egy kevés krémet beleöntök. Olvasztok csokit és megmosom a málnákat. A csokit belecsurgatom úgy, hogy az egész krémet beterítse, és beleszórok pár szem málnát. Újabb adag krémet kanalazok a formába, utána megint jöhet a csoki és a málna. A rétegezést a krémmel fejezem be, ééééés már mehet is a mélyhűtőbe!

Nekem egész délután és éjjel bent volt a mélyhűtőben, de csak azért, mert másnap jöttek át nővéremék, viszont már úgy öt óra alatt vághatóra dermed. Díszítésként megint jöhet kis csoki (nem kell fukarkodni, mehet az bőőőőven!) és málna (abból is mehet jó sok!).

Csokiból, málnából és tejszínből nem létezik olyan, hogy túl sok. Jelenleg, miközben ezt a blogbejegyzést írom - és nővéremet noszogatom, hogy készítse el a képeit nekem -, málnát eszegetünk és arról álmodozunk, hogy valamelyikünk (khm-khm, én) fölkel, tejszínhabot ver és csokit olvaszt, hogy aztán így élhessük túl a rekkentő hőséget.

Képekért köszönet: Love'o'graphy