Egy egészen kellemes, napsütéses napon végre rám jött az érzet, hogy na, most már végre tavasz van! Persze, a kedvenc évszakom a tél, de mit ér a tél hó nélkül, szóval ha már nem várható több hó a téltől, hanem csak hideg, akkor már inkább legyen tavasz.

És ha már végre megérkezett a tavasz, meg kell ünnepelni! Friss gyümölcsök még nincsenek annyira, de a citrom az mindig kéznél van az embernek, szóval a citromos süti az adott volt, már csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen stílusú legyen, és mégis mikor készítsem el.

Én stressz sütő vagyok – többek között -, szóval ha izgulok valami miatt, akkor vagy csokit eszem, vagy sütök. A lehető legjobb, ha mindkettőt egyszerre csinálom, de na, most nem jött össze. Mindegy, maga a sütögetés is tökéletesen lenyugtatott, és vígan készítettem a citromos-meringues tartot a zh előtti röpke órákban.

Nem szeretem annyira a citromos édességeket, nálam mindig is a csoki az abszolút favorit, szóval ha csoki van a választási lehetőségek között, akkor nagy valószínűség szerint azt fogom választani. Viszont úgy megkívántam most a citromos sütit, hogy muszáj volt alkotnom valamit!

A napokban újra néztem a Big Hero 6-et (magyarul Hős6os), és újból beleszerettem. Úgy értem, robotok, izgalom, Fall Out Boy, Disney, érdekes egyéniségű karakterek… kell ennél jobb? A Disney egyre inkább túl tesz magán, egyre nagyobb elvárásokat támaszt maga elé, amiket egészen jól teljesíti is. Kicsit tartok, hogy az egyre jobb és jobb mesék után egyszer csak zuhanni fog a színvonal, de remélhetőleg ez még nem következik be.

De eltértem a tárgytól. Szóval, a Hős6osban van egy szereplő, Honey Lemon (magyarul Mézvirág). Nem ő adta az ötletet, hogy citromos tartot készítsek, de a tojásfehérje felhasználásához érve az ő neve volt az, amelyik adta az ötletet: mégis mi lenne, ha nem cukorsziruppal, hanem mézzel készíteném a tojáshabot? És íme, meg is született a nővérem függősége!

Nővéremnek fölsoroltam három választási lehetőséget, hogy a tészta miből legyen, mert nem tudtam dönteni. Pite tészta, sima linzer tészta, illetve háztartási keksz alap voltak a választási lehetőségek. Nővérem persze nem nagy segítség volt: én vagyok a cukrász, döntsem el én. Kiment a konyhából, majd tíz perc múlva, mikor jön vissza, néz, pislog és megszólal: „De hát ez nem is volt a választási lehetőségek között!” Én meg persze csak elvigyorodtam, hogy tudom, de akkor még nem tudtam, hogy van zabpehely. Viszont amint megláttam, hogy van, egyből tudtam, hogy mit hogyan fogok készíteni.

Az alapanyagokból kb. 3 kis tart forma fog kijönni.

Hozzávalók az alaphoz:

• 90 g zabpehely
• 30 g teljes kiőrlésű liszt
• 50 g cukor
• 70 g vaj
• csipet só

Az összes hozzávalót összegyúrom addig, amíg jól formázható golyó nem lesz belőle, majd három egyenlő részre osztom szét. A zabpehely miatt kevésbé engedelmes a tészta, úgyhogy nem kell a kinyújtásával bajlódni, egyszerűen csak belenyomkodom a formába, hogy mindenhol legyen, de ne centiméteres vastagságú. 180°-ra előmelegített sütőbe teszem pár percre sülni. Amíg sül, addig nyugodtan bele lehet kezdeni a krém elkészítésébe, körülbelül ugyanannyi idő alatt van kész mind a kettő.

Hozzávalók a citromos krémhez:

• 75 g cukor
• 20 g víz
• 50 g citromlé
• 30 g liszt
• 1 db citrom héja
• 2 tojássárgája
• 50 g forró víz

A forró víz kivételével mindent alaposan összekeverek egy lábasban. A lisztre ügyelni kell, hogy csomómentes legyen! A forró vizet összekeverem a lábas tartalmával, és fölteszem forrni. Nem kell sokáig főzni, 1, maximum 2 perc elég, de közben folyamatosan kevergetem. A megsült alapot hagyom egy kicsit hűlni, majd beleöntöm a folyadékot és a hűtőbe teszem addig, amíg a meringue-t készítem.

Hozzávalók a mézes meringue-hez:

• 30 g tojásfehérje (kb. 1 tojás)
• 40 g méz

Oké. Szóval, mint említettem, zh előtt sütöttem, úgyhogy a vége felé már kapkodnom kellett, hogy el ne késsek. Emiatt kicsit nem egészen úgy sikerült, ahogyan megálmodtam, de ezért leírom, hogy hogyan kell készíteni, hogy tényleg minden jó legyen. A mézet jó sokáig forralom, 6-8 percen keresztül. Közben félig felmerem a tojásfehérjét, de csak óvatosan, még ne kezdjen el keményedni a hab. Mikor a méz teljesen fölforrt, folyamatos habverés mellett beleöntöm a tojásfehérje mellé, és addig verem, amíg szép fényesen sima, kemény habot nem kapok. Mikor leállítom a habverőt, a tálnak hidegnek kell lennie, ha még meleg, akkor folytathatjuk tovább a habverést. A kemény habot habzsákba töltöm. Amilyen díszítést szeretnénk, olyan csővel nyomunk.