Ezt a süteményt nem most készítettem, hanem már jó pár hónapja, de nem igazán volt időm megírni a receptjét. Szerencsére nem csak az őszi hónapokban kívánja az ember, hanem egy hideg téli estén is kellemesen átmelengeti az ember lelkét ez a sütemény. Minden van benne, ami kell: karamell, gyümölcs és csoki.

Most mondja valaki nekem, hogy nem ezek a legjobb alapanyagok! Megküzdök én bárkivel, aki mást állít!

Lassan eljutok arra a szintre, hogyha beszélek valakivel a családból, akkor egy beszélgetésben minimum ötször elhangzik az illető kedvenc sütijének a neve, hogy mikor készítek újból olyat. Apáé a legkönnyebb, mert ő a csokis kekszemre van nagyon rákattanva (még nincs róla recept, de ami késik, nem múlik!), amiből mindig van a mélyhűtőben pár rúd, hogy csak gyorsan kisüthessem. Nővéremé egy kicsit hosszabb időbe telik, de eléggé megéri.

Hogy mi is az ő jelenlegi kedvence? Nos, íme a recept hozzá:

Diós linzer tészta:

• 300 g dió
• 38 g barnacukor
• 57 g vaj
• 1 csipet só

A diót földarálom. Ha elég nagy a daráló, akkor az a legkönnyebb, ha minden hozzávalót beletesz az ember, és egyneművé keveri vele, de ha csak a régi típusú, vagy kis tartályú van otthon, az sem baj. Ilyen esetben egy tálba kiöntöm a diót, hozzáteszem a cukrot, a sót, és a szobahőmérsékletű vajat, majd addig gyúrom, amíg egy szép, homogén gömb nem lesz belőle. Ezt a gömböt belisztezett deszkán kinyújtom fél centi vastagságúra. Alányúlok, és óvatosan, hogy ne szakadjon el teljesen, beleteszem a tart formába. Ahol szétesett, vagy nincs elég tészta, ott kicsit megtoldom a maradék tésztával, a tart forma szélénél levágom a felesleget, és beteszem a hűtőbe. Minimum fél óra kell, hogy a vaj dermedjen, de igazából az sem baj, ha több idő, akár használat előtti napon is el lehet készíteni.

 Karamellizált fehércsoki:

• 200 g fehércsoki
• 2 tk fahéj
• ½ tk gyömbér

A jó minőségű (!!!) (nem reklámozok, de az egyik, A betűvel kezdődő külföldi üzetláncban van egy fehér dobozos csoki, ami tényleg elég jó, érdemes azt használni, ha más beszerzésére nincs lehetőség) fehércsokit sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, és szétterítem, hogy viszonylag nagy felületen érje a hő. 120 fokra előmelegített sütőbe rakom, és tíz percenként jól átkeverem, hogy ne égjen meg. Nekem körülbelül negyven perc alatt lett világosbarna színű, de ha valaki az erőteljesebb karamellás ízt kedveli, akkor egy kicsit tovább is lehet hőkezelni. Maga a csoki ilyen állapotban olvadt, de kissé darabos, mondjuk úgy, hogy eléggé fura állagú. Egy tálba kanalazom az egészet, és botmixerrel átmegyek rajta, hogy jó krémes állagú legyen. Hozzá keverem a fűszereket, amiktől csak még karácsonyibb illat lengi majd körbe az egész lakást. Ahh, az egyik kedvenc látványom, amikor az olvadt csoki lecsorog a kanálról…

Karamell szósz:

• 150 g cukor
• 100 g habtejszín
• 30 g méz
• 35 g vaj

Általában én mindig ezt a karamell szósz receptet használom, nekem eddig ez jött be leginkább. Sokkal jobb mézzel szerintem, mint anélkül. Általában ha készítek egy adaggal, akkor azt nem csak az adott süteménybe, hanem utána még kávéba is fölhasználom – vagy csak fogok egy kiskanalat, és fölfalom az egészet. Jupp, ez is előfordult ám!

A cukrot fölolvasztom egy magas falú lábasban úgy, hogy nem nyúlok bele kanállal. Mikor fölolvadt, lassan hozzákeverem a tejszínt és a mézet. Vigyázni kell vele, mert a forró cukor éget, amikor elkezd fröcskölni a kevergetés közben! Addig keverem, amíg a fortyogó cukros tejszín le nem csitul, és az esetleges csomók el nem olvadtak. Végül leveszem a lángról, belekeverem a vajat, és átöntöm egy olyan edénybe, amiben a maradékot tárolni lehet majd.

Körtés tart:

• Diós tészta
• Karamellizált fehércsoki
• Karamell szósz
• 2-3 db körte

A tésztát előveszem a hűtőből és negyedórára 180 fokos sütőbe teszem. Mikor félig megsült, rákenem a fahéjas fehércsokit. Nem feltétlenül kell bele az egész, körülbelül a tart feléig legyen a csoki. Erre állítom rá a nagyon vékonyra szeletelt körtét, amit még végezetül megkenegetem karamell szósszal is. Tudod, csak azért, mert még nincs benne elég kalória…

180°C-ra beteszem sülni megint körülbelül negyedórára. Amikor a tart széle elkezd kis sötétebb barnát fölvenni, mint az alap színe, akkor kiveszem, és hűlni hagyom. Tálaláskor kis apróra vágott diót lehet még rá szórni. Aztán csak óvatosan, mert amíg te díszítenéd, a süti valamilyen rejtélyes oknál fogva eltűnhet!

Ha szeretnél máskor egyből értesülni az új receptjeimről és más érdekességekről, ne felejtsd el like-olni a CAKEséget ITT!

A csodás képekért köszönet: Love'o'graphy