Esküvő a családban

Nővéremről már többször ejtettem szót (igen, körülbelül minden egyes bejegyzésben), és ez most sem lesz másképp, főleg, hogy az ő esküvőjéről, vagyis inkább annak desszertjeiről lesz most szó. Két desszertasztallal is készültem, volt ám választék sütiből!

eskuvo_3.jpg

Bevallom őszintén, az esküvőre hulla fáradt lettem, alig bírtam a lábamon állni, nem hogy táncolni... Ennek ellenére rettenetesen élveztem a sütögetést, és jó érzéssel tölt el a tudat, hogy hiába fárasztó meló a cukrászkodás, mégis nekem való. Nem tudom elképzelni, hogy lenne bármilyen másik munka, ami ennél jobb lenne. Igen, szeretek blogot vezetni, mégsem vagyok egy író-alkat. Újságíró meg pláne nem. 

Na, de az esküvőről volt szó.

Csodálatos egy nap volt, maga a menyegző mesébe illő volt. A helyszínen (Gastropolis) ez volt az első esküvő, de ennél jobb helyszínt nem is találhattunk volna! A két termet úgy díszíthettük föl, ahogyan akartuk, így szüleim, nővéremék, és egy barátjuk segítségével egy olyan csodálatos külsőt öltött az amúgy is nagyon szép hely, hogy a tündék is megirigyelték volna. Virágok és csipke mindenütt, kicsit eklektikus volt, mégis minden passzolt egymáshoz.

eskuvo_2.jpg

Az ebéd nagyon finom volt, főleg a kacsa, ami egyszerűen isteni volt. Utána természetesen jöhetett a desszert, amit szerencsére engedték, hogy én vigyem be. Az utolsó simításokat már ott végeztem el, ebéd után, torta evés előtt, de minden kész lett időben. Azért megsúgom, hogy nem véletlenül mondják azt, hogy saját, vagy közeli rokon esküvőjére NE készítsünk tortát! Mégis, én senki másnak nem engedtem volna át azt a lehetőséget, hogy nővéreméknek ő készítse a tortát. Ez az én dolgom. Az én nővérem!

Magára az ünnepi lakomára a torta mellett sajttortát, pie popokat, illetve gyümölcsös mini tartokat készítettem. Vicces volt, a sajttortát konkrétan aznap készítettem, a fodrász után, sminkes előtt. Apukám próbált is lebeszélni róla, hogy ne legyek már ennyire maximalista, de még szerencse, hogy készítettem, mert az volt az egyik legnépszerűbb - a torta után.
eskuvo_4.jpg

A torta két szintes volt, világos pasztell rózsaszín és a sárga halványabb árnyalataival díszítve. Az alsó szint túrós-málnás volt, a felső pedig passiógyümölcsös, az ifjú pár kedvence. Jó választás volt, hogy kétféle gyümölcsös torta készült, mivel akinek nem jött be a maracuja különleges íze, az a málnát nagyon finomnak találta, és ez fordítva is így volt.

A pie pop a pite és a sütinyalóka szerelem gyereke. Nekem nagyon bejött, bár azt kicsit sajnáltam, hogy a piténél megszokott sok-sok töltelék nem tudott annyira érvényesülni benne. Míg a piténél a töltelék jóval több, mint a tészta, itt ez fordítva van.

torta-9.jpg

A partyra három emeletes óriás kacattortával készültem, a sok emelgetés miatt másnap izomlázam is volt… minek nekem edzőterem, ha súlyzózhatok tortákkal is?! Nem hiszik el az emberek, de a cukrászkodás egész erősítő edzésnek is beillik...

Az alsó szint a személyes kedvencem, málnás-tejcsokis volt, a középső oreós, a teteje pedig epres-pezsgős. Ez utóbbival megszenvedtem, mert még sosem készítettem ilyet de legközelebb már tudni fogom, hogy mit hogyan kell tenni ahhoz, hogy tökéletes legyen.

Általában nem szeretem, ha néznek, miközben díszítem a tortát, mert nem szeretek szerepelni emberek előtt, ám mivel az utolsó simításokat a buli helyszínén végeztem el, mégsem tlthattam ki mindenkit a teremből. De nem baj, úgyis lefoglalt a kacattorta befejezése. Imádom őket: sok rajtuk a csoki, és nagyon változatos tud lenni.  Lehet ultracuki, elegáns, komor, vagy akár morbid is, de az biztos, hogy nincsen két egyforma belőlük. Egyszerűen imádom.

Sokféle cupcake-kel készültem, többek között málnás-nutellással, “dobos tortával”, és red velvettel. A málnás abszolút kedvenc volt, de a csokis krémmel díszítettek is hamar elfogytak. Nem csodálom, hiszen a csoki a világ legjobb dolga.

torta-8.jpg

Mindig is szerettem cake popot készíteni, de amikor először próbálkoztam vele… hát… inkább nem gondolnék vissza arra a “csodára”. Még jó, hogy halloweeni buliba vittem, oda tökéletesen illett. (Ezen kívül természetesen készítettem máskor is.) Ezekre viszont nagyon büszke vagyok, nagy sikerük volt. A nutellás is hamar elfogyott, de főleg az étcsokis - többen is panaszkodtak, hogy nekik miért nem jutott…

És persze a macaron sem maradhatott ki… A nővérem két kedvenc ízesítése nem csak neki jött be nagyon, hanem szerencsére a vendégeknek is, akik pillanatok alatt elpusztították a sóskaramellás, illetve passiógyümölcsös macaronokat. Hogy én mit meg nem szenvedtem a macaronokkal… Valami gond van a sütőmmel, vagy a hold állás volt rossz, esetleg a Vénusz volt rossz házban, de valamelyik csak megmagyarázza, hogy mégis miért repedeztek be random módon a macaronjaim sütés közben. Csak kicsit voltam ideges a végére, de nővéremnek bármit. <3

A bejegyzés trackback címe:

https://cakeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr8212682641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

12508834_10207822484617717_2292107275870172532_n.jpg

CAKEség

Titanilla vagyok, huszonéves, könyvimádó álmodozó, aki él-hal a különböző kultúrákért, az édességekért, a sütögetésért és a csokiért. Meg a csokiért. A csokit mondtam már?